Hírek
60 éves Közlekedésmérnöki kar
2012-01-09
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kara október 20.-án jubileumi ülésen ünnepelte működésének 60 évét. Mivel ez a kar meghatározó szerepet játszik a logisztika szakterületén működő szakemberek képzésében az alábbiakban áttekintésre kerülnek történetének jellemző mérföldkövei.
A közlekedésmérnök képzés 1951-ben Szegeden indult. Irányító főhatósága a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium volt. Az új Közlekedési Műszaki Egyetem (KME) az eredeti elképzelések szerint széles profilú lett volna, felölelve az út- és vasútépítés eszközeivel és berendezéseivel kapcsolatos valamennyi szakmai ágazatot, továbbá a vasúti-, közúti-, vízi-, és légiközlekedés és járművei területét. Első lépésként a vasútépítési és vasúti üzemeltetési szakok indultak.
1952-ben az egyetemet Szolnokra helyezték át. 1953-ban az Út- és Vasútépítési szakokat leválasztották a KME-ről és Budapestre az Építőipari Műszaki Egyetem (ÉME) Építőmérnöki
Karára helyezték át. Ezzel egyidejűleg Szolnokon megalakult a gépjármű üzemeltetési szak, és a vasút üzemeltetési szakon belül a vasúti távközlési és biztosító-berendezési ágazat.
1956 elején megkezdődött a KME Budapestre költöztetése, és betagozódása az ÉME és a KME összevonásából létesült Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetembe (ÉKME) annak egyetemi szintű okleveles mérnökképzést adó, Közlekedési Üzemmérnöki Karaként.
1967-ben került sor a BME és az ÉKME egyesítésére, Budapesti Műszaki Egyetem (BME)
elnevezéssel. Kialakult a Kar végleges arculata, okl. közlekedésmérnökök, és a közlekedés céljait szolgáló okl. gépészmérnökök képzésére (járműgépész és gépesítési szakokon).
A Közlekedésmérnöki Kar ebben az időben három szakon bocsátott ki mérnököket:
Közlekedési szakon: Vasúti közlekedési és Autóközlekedési ágazatokon,
A Kar Kinizsi utcai épülete Járműgépész szakon: Autógépész és Vasútgépész ágazatokon,
Gépesítési szakon: Építőgépész és Anyagmozgatási gépész ágazatokon.
1979-ben felépült a Sztoczek utcai járműgépész (J) épület, majd 1984-ben a Z épület a Bertalan Lajos utca 2. alatt. Ezáltal a Kar teljes egészében csatlakozott az Műegyetem budai campusához.
A 60-as évek közepétől mind a szakmérnök képzés, mind a gazdasági mérnökképzés nagymértékben fejlődött a Karon. 15 szakmérnöki szakon és a gazdasági mérnöki szak 5 ágazatán folyt posztgraduális képzés, és az egyes szakok többszöri beindítására is sor került.
1991-ben, a Kar alapítása 40 éves jubileumának évében új moduláris tantervet került bevezetésre. Ennek célja az volt, hogy egyrészt az alapképzést megerősítve biztosítsa a konvertálhatóságot, másrészt, tegye a szakképzést rugalmassá, megszüntetve az elvileg „egybevágó mérnökök” kibocsátásának addigi gyakorlatát.
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által 1991-ben jóváhagyott szakosodási rend a Kar szakmai profiljában hagyományosan fellelhető két kristályosodási pontnak mindenben megfelelt. A közlekedésmérnöki szak a közlekedési és szállítási folyamatok tervezésére, fejlesztésére, automatizálására és irányítására, optimális logisztikai menedzselésére kiképzett okl. közlekedésmérnököket, míg a járműgépész és a gépesítési szakirány a közlekedési, a szállító és anyagmozgató eszközök tervezésére, fejlesztésére, javítására, üzemeltetésére és gyártására kiképzett okl. gépészmérnököket bocsátott ki.
1985. óta a tantervben szereplő valamennyi tantárgyat angol nyelven is oktatják külföldi hallgatóknak. 1992-ben kapcsolódott be a Kar a francia nyelvű részképzésbe, 1994-
ben, pedig a német nyelvű részképzésbe is. Az utóbbi két részképzésben a Karra felvételt nyert, középfokú állami nyelvvizsgával rendelkező elsőéves hallgatók vehetnek részt, akik az első 4 szemeszterben a karok által egyeztetett egységes tantervek szerint tanulnak francia vagy német nyelven. A hallgatók így az abszolvált első 4 szemeszter után vagy francia, vagy német egyetemen, külföldön folytathatták tanulmányaikat, vagy a normál magyar nyelvű képzés 5. szemeszterében.
